hakapeszi76 2011.05.02. 22:04

Kezdetek

A paleo olyan, mint amikor úgy érzi valaki, felfedezte a spanyol viaszt. Egyszeriben, hirtelen megvilágosodik, hogy: ez az! meg van! ezt kerestem! Tudom, ez kíván némi magyarázatot. Amint az előzőekben írtam, én az "egész életemben fogyókúrázok" típus voltam. Mondjuk nem voltam sosem a divat diéták híve, inkább csak kísérletezgettem inkább kevesebb, mint több sikerrel. Második kislányom születése után igazán elviselhetetlen lettem a magam számára. A nagy túlsúly még nagyobb rosszkedvvel párosult. Olyan rosszkedvvel, amire tulajdonképp nem volt elég magyarázat. Azon kívül, hogy rosszul éreztem magam amikor tükörbe néztem, nem volt oka a mély melankóliának. Elkezdtem fogyókúrázni. A diétám kevés szénhidrátot és sok fehérjét tartalmazott. Ebbe természetesen sok tejtermék is tartozott. Fogytam, de a kedvem....komolyan kezdtem aggódni. Aztán egyszer, amikor már nem csak a kedélyállapotom, de a fizikai aktivitásom is igen redukálódott, ami két gyerek mellett nem túl szerencsés, elkezdtem számba venni, mi is történhet velem. Tehát...a fogyókúra miatt valami kiürülhetett a szervezetemből. De mi? Emlékeztem régről, hogy olvastam valahol az omega3 áldásos hatásairól, így legjobb diagnosztámhoz fordultam :))) Guglinak hívják :P. Nos igen, a neten találtam rá Szendi Gábor honlapjára, így napokig sokat olvastam, hogy végül is, milyen összefüggések lehetnek az elfogyasztott étel és az azt követő élet között. Szkeptikus lévén az első megnyilatkozásom...nem szalonképes, így nem írom le. De aztán csak nem hagyott a kisördög, elkezdett érdekelni a dolog. A végén odáig jutottam, hogy mit veszthetek, ha kipróbálom....semmit. És kipróbáltam. Száműztem a tejet, a gabonát, a hüvelyeseket, a cukrot, a krumplit. És láss csodát. Valami hihetetlen pálfordulat következett be. Úgy éreztem, mintha a szervezetem fellélegzett volna. Valahogy megnyugodtam, tiszta gondolataim lettek, pozitívak, nem csak az árnyoldalt láttam már. Tudtam örülni apróságoknak, mondhatom, hogy egy általános öröm, jókedv költözött be hozzám. A gyerekekekhez, -akik úgy éreztem kizsigerelnek és halálosan elfáradok tőlük-, most végtelen türelmem van és örömmel tudok velük foglalkozni, tudok rájuk figyelni, összpontosítani. Ez már önmagában óriási eredmény. Számomra csodálatos ez az egész.

A bejegyzés trackback címe:

https://hakapaleo.blog.hu/api/trackback/id/tr892872892

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Chessterfield 2011.05.06. 00:14:01

Szia! Olyan jó az ilyeneket olvasni! Remélem folytatod!

Hajrá paleo! :-)

hakapeszi76 2011.05.06. 13:10:39

Szia,
hú, hát azt hittem csak én olvasom, amit írtam :))) Persze, folytatom, csak kevés az időm írogatni, de ígérem, fogok:)

Martin Astin 2011.05.19. 21:23:52

Jó a blog, gratula hozzá!

Ha van rá mód, beiktathatnál majd néhanapján 1-2 dummyproof, "hülyebiztos" receptet a gyengébbek kedvéért. Engem egyedül azt tart vissza a paleótól (pedig nagyon szívesen kipróbálnám a refluxom és vonzatai miatt), hogy nem tudok főzni (a raw paleót meg nem bírnám). Olykor kísérletezgetek persze, de nem nagy élmény, ha kidobom az időt, pénzt, energiát, mert elrontom a kaját, s ez sajnos igen gyakori.

Olvasód,

Péter

hakapeszi76 2011.05.19. 21:37:33

@Martin Astin: Köszi szépen! Szerintem a nyerset csak a nagyon elborultak bírják. Nagyon szívesen rakok fel halál egyszerű recepteket is, mert végül is részben ez is a célom. Sok, bonyolult recept van a neten, pedig a magyar konyha nagy részét meg lehet csinálni paleosan egy nagyon pici módosítással. Azért azt megkérdezném mennyire egyszerűre gondoltál? Mondjuk az almás muffin egy 10-es skálán hányas?

Üdv
Barbara

Martin Astin 2011.05.20. 13:24:02

@hakapeszi76: 10-es:) Párszor próbáltam, de összeesett, illetve valami gond mindig akadt - ebből kiderül, hogy legalább muffinsütőm van.
Lecsó, bundáskenyér... - ilyesmikkel boldogulok egyelőre.

Nagyon sajnálom, hogy anno nem járkáltam be Édesanyám mellé a konyhába, csak élveztem az elkészült étkeket, most meg itt vagyok 23 évesen, és nézek ki a fejemből, ha kulináris vonatkozásról van szó...

Kellemes napot!

hakapeszi76 2011.05.20. 13:34:52

@Martin Astin: Hmmm, egy picit összeesik a végén, de nem szabad nagyon elvileg. A gond a sütövel lehetett. Ha megengedsz 1-2 tanácsot:
1. a sütőt mindig elő kell melegíteni a sütikhez-ez azt jelenti, hogy amikor nekiállsz már be kell kapcsolni.
2. nem szabad túl sűrűn nyitogatni
3. kb. 180 fokon kell sütni ezeket a muffinokat, nagyjából 15-20 perc után érdemes megnézni. Ha szép piros a teteje, akkor kész.
4. a sütőport mindig nagyon el kell kutyulni száraz állapotban a mandulaliszttel.(Egyébként én a Lidl-ben szoktam venni, az a legegyszerűbb, nem darálgatok.)
5. A nedves összetevőket alaposan ki kell egymással keverni.

Ezek olyan "fortélyok", amik minden kevert sütire érvényesek általában. De talán az előmelegített sütő a legfontosabb. Ha gáz sütőd van, akkor érdemes úgy sütni, hogy a középső rácson és egy alufólia csíkot a fényes felével lefelé a muffinsőtő alá tenni. Így nem ég le az alja, de ez mondjuk nagyon sütőfüggő, az enyémhez kell.
Remélem tudtam segíteni, további jó sütögetést, ha még nem ment el a kedved :S.

Barbara
süti beállítások módosítása